Néha megkérdezem a lángosost, hogy szereti-e a lángost. Buta kis játék, tudom... És mindig meglepődöm, amikor azt feleli, hogy persze. Azután belegondolok abba, hogy bár nap mint nap mi is a dobozkákkal foglalkozunk, sosem telítődünk velük olyannyira, hogy elmenjen tőlük a kedvünk. Mert akkor nem csinálnánk. Hiszen ezek nem olyan dolgok, hogy „csak a pénzért” megérné – ehhez az alkotás szeretete is kell.
Továbbfűztem tehát a gondolatot, hogy én mit kapnék szívesen karácsonyra a Dobozmanufaktúrától, persze csak „játszásiból”, hiszen ha minden nekem tetsző doboz mintadarabját felhalmoztam volna, már mozdulni sem lehetne a szobában (ami egyébként már most is majdnem így van).
Az első választás meglepő, mert nem dobozka... Szívesen fogadnék például egy faliképet. Igen, a sötétbarna pácolásút, ezüst famotívummal, mert ez a színpárosítás a kedvencem.
Azután örülnék például egy rekeszes Vasarely-mintás doboznak, persze ezt is inkább sötétbarna–ezüst színben.
No, meg egy egyszavas dobozkát is szívesen fogadnék. Mit íratnék rá? Ez nehéz kérdés. Legyen mondjuk „Words”. Hogy soha ne fogyjon ki a Dobozmanufaktúra fordítódivíziója belőle. :)
