Egy rokon művésztanár 80. születésnapjára készült a szűkebb
és távolabbi család. Ugyan mit lehetne venni egy olyan széplelkű embernek, akinek
talán már az óhajtott tárgyakból is mindene is megvan. Szeretetből sincs
hiánya, mert megkapja a családjától, tanítványaitól és tisztelőitől. Többet már
becsomagolni sem lehet! Egész életében megszállottan a tanítás a művészetre
való nevelés az alkotás volt a munkája, hobbija.
Végül, mégis csak egy
kicsike dobozra gondoltunk, hisz a Dobozmanufaktúra már csak ilyen!
Megszületett a doboz fedőlapja.
Majd jött egy nagy kérdés: mi kerüljön bele? Ékszer? Na, az nem!
Aztán jött a nagy
ötlet, hogy egy szép kavics! Miért? Hát mert ez fejezi ki a munkáját legjobban.
Mint ahogyan a gyémánt is a csiszolás után válik értékessé, úgy a szikladarab
is a sodró víz munkája után lesz gyönyörű, sima kaviccsá.
Ezután nem volt nehéz analógiát találni az emberi tanítás folyamatára, ami szintén egy csiszolás. Egy olyan gyönyörű folyamat, amelyhez hozzájárul a szülő, a tanár és az ember önmaga. És persze mindez szeretet és nagy odaadás nélkül nem megy!
És így született
meg ez a belső felirat:
És így lett
kerek egésszé. Sikerült az ajándékkal az ő emberi pályáját összefoglalni az ő
világában a saját nyelvén.
Úgy
gondoljuk, hogy méltó ajándékot adtunk, amit az ünnepelt megható módon
visszaigazolt.